Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a honlapján számolt be az együttműködésről, amely során a szakértők megosztják egymással a Tisza és a Hancsiang folyó vízgazdálkodása során szerzett tapasztalataikat.

Azt írták: úgy tűnhet, a közép-európai Tisza és a kínai Hancsiang folyó között alig van közös pont, mivel több ezer kilométer választja el őket egymástól, és kezelésük nagyon eltérő földrajzi és intézményi keretek között zajlik. Azonban a két folyó vízgyűjtőterülete hasonló kihívásokkal néz szembe: azzal, miként lehet biztosítani, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre a lakosság, a mezőgazdaság és a gazdaság számára, miközben a folyókat és a természetet is meg kell védeni. Az éghajlatváltozás pedig egyre nehezebbé teszi ennek az egyensúlynak a megtalálását.

Mint írták, Magyarországon a vízgazdálkodóknak súlyos aszályokkal, változó talajvízszintekkel és olyan helyzetekkel kellett megbirkózniuk, amikor ugyanazon vízgyűjtő területen belül egyszerre fordulhat elő aszály és árvíz. A legújabb tendenciák pedig azt mutatják, hogy a párolgás és a növények vízfelhasználása meghaladhatja a csapadékmennyiséget, így az aszály egyre nagyobb aggodalomra ad okot.

A Hancsiang folyó a Jangce középső szakaszának legnagyobb mellékfolyója és Kína több ezer kilométernyi gátat, nagy víztározókat és vízügyi projektek hálózatát építette ki a vízkészletek kezelésére és az árvízkockázatok csökkentésére a folyó medencéjében. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a vízminőségre, az ökológiai védelemre, valamint a folyókban és tavakban lévő vízmennyiség fenntartására is. Tapasztalataik megmutatják, hogyan lehet a nagyszabású vízügyi infrastruktúrát összekapcsolni a környezetvédelmi erőfeszítésekkel - közölték.

A beszámoló szerint a Hancsiang és a Tisza vízgyűjtő-medencéinek testvérkapcsolatát elindító találkozón, augusztusban a kínai szakértők bemutatták a Hancsiang folyó medencéjében szerzett tapasztalataikat az adaptív vízgazdálkodás terén. A vízgazdálkodók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a víztakarékosságra, a vízügyi projektek összehangolására, a vészhelyzetekre való felkészülésre és a víz elosztásának javítására, aminek az új technológiák is egyre inkább részévé válnak. A magyar szakemberek pedig bemutatták a Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszert, amelyet a vízhiányos időszakokban a vízelosztás koordinálására terveztek.

A beszámoló szerint a vízgyűjtő-területi testvérkapcsolat lehetőséget teremt a felek tapasztalatainak hasznosítására:

Magyarország megoszthatja tapasztalatait a vízgyűjtő-területi gazdálkodásról, az európai vízpolitikáról, az ökológiai megközelítésekről és a természetalapú megoldásokról. Kína pedig a nagyszabású vízgazdálkodás, az infrastruktúra, a víz elosztása és a digitális technológiák alkalmazása terén szerzett tapasztalatait.

Ezek alapján a szakemberek át tudják gondolni, hogyan kell megváltoztatni a hagyományos vízgazdálkodási megközelítéseket, miközben az éghajlat egyre kevésbé kiszámíthatóvá válik. Példaként említették, hogy továbbra is elengedhetetlen az emberek árvíz elleni védelme, de a folyógazdálkodásnak figyelembe kell vennie az ökoszisztémákat is. Fontos a mezőgazdaság vízellátása, de a biológiai sokféleség fenntartása érdekében a víznek a folyókban és a vizes élőhelyeken is meg kell maradnia. Az infrastruktúra ugyan csökkenthet bizonyos kockázatokat, de a hosszú távú ellenálló képesség a természetes folyamatok helyreállításától és a természettel való együttműködéstől is függhet.

A kezdeményezés az EU által finanszírozott, hároméves "EU-Kína vízügyi együttműködési projekt" része, amelyet az EU-Kína Vízügyi Platform (CEWP) támogat.