Az állami óceánügyi hivatal ezzel kapcsolatban kiadott irányelvei szerint a part menti, a nyílt tengeri és a sarki vizek megfigyelését szolgáló rendszer célja az, hogy segítségével könnyebben hárítsák el a természeti katasztrófákat, szolgálják a part menti gazdaság fejlesztését, illetve védjék az ország tengeri érdekeit.
A dokumentum szerint 2020-ig a legfontosabb feladatok közé tartozik a kiszolgáló radarállomások, a cunami-előrejelző bázisok megépítése és a kapcsolódó műholdas szolgáltatások létrehozása.
A kezdeményezés olyankor látott napvilágot, amikor Kína kiterjedt tengeri területei és az ezeken található gazdag természeti tengeri erőforrások mind nagyobb figyelmet kapnak nemzetközi szinten - jegyzik meg az összeállításban. Egyúttal utalnak a Kelet-kínai-tenger és a Dél-kínai-tenger szigeteit és vizeit érintő vitákra, amelyek "a kínai szuverenitásra vonatkozó kihívást jelentenek". A lap e kihívások forrásaként név szerint meg is említi Japánt, a Fülöp-szigeteket és Vietnamot.
A cikk szerint bár a helyzet jelenleg általánosságban véve nyugodtnak mondható, s a tengeri együttműködésről folytatott regionális tárgyalásokon előrehaladás is tapasztalható, fontos, hogy a tengeri útvonalak ne legyenek veszélyeztetve. A lap szakértője szerint Kína jelentős elmaradásban van a tengeri megfigyelés infrastruktúráját tekintve, miközben az ország évek óta nagy veszteségeket kénytelen elkönyvelni tengeri természeti katasztrófák következtében.
2013-ban 121 kínai halt meg ilyen tengeri katasztrófákban, az anyagi kár pedig meghaladta a 16 milliárd jüant (2,6 milliárd dollár). A globális felmelegedéssel és a földterületek megsüllyedésével párhuzamosan a tengerszint átlagosan 95 milliméterrel emelkedett 1975 és 1993 között, milliók életét veszélyeztetve a keleti partokon. Kutatók megállapították, hogy 2050-re a tengerszint akár 200 milliméterrel is megemelkedhet, ami 87 ezer négyzetkilométer terület víz alá kerülését eredményezheti, súlyos károkat okozva a fejlett tengerparti régióban.